Inárcs Nagyközség honlapja
2019.02.21. 16:55, Eleonóra napja
Látogatók száma: 673173

Inárcs Nagyközség bemutatása


EGY FEJLŐDŐKÉPES - ÉLHETŐ - KÖZSÉG
A FŐVÁROSI AGGLOMERÁCIÓ PEREMÉN
INÁRCS csendes, de modern falu Magyarország szívében, Budapesttől délre, húszpercnyi autóútra. Jól megközelíthető az M5 autópályáról, néhány kilométerre fekszik az M0-s autópálya és a 405-ös utak csomópontjától, s fél órán belül a Ferihegyi repülőtér is elérhető. Egyszerűen megközelíthető vasúton, a Budapest-Lajosmizse vonalon és helyközi autóbusszal a Budapest-Népliget-Újhartyán járaton is.
A község népessége folyamatosan nő, mely - földrajzi helyzete és jó közlekedési adottságai mellett - főképp telekkínálatának, a kedvező telek- és ingatlanáraknak, a fővárosi munkaerő-piac közelségének és a jó ellátásnak köszönhető. Helyben elérhető a gyermekorvos, védőnő, háziorvos, fogorvos, nőgyógyász, fizikoterápiás szolgáltatás is. A községben önkormányzati óvoda, általános iskola, továbbá magánvállalkozásban bölcsőde, óvoda és családi napközi működik. A régió négy kisvárosában öt középiskola várja a diákokat, akik a fővárosi intézményeket is könnyen elérhetik.
A kiskereskedőkön kívül a helybéli termelőktől is beszerezhető a zöldség, gyümölcs, tejtermék és pékáru, és minden fontos szolgáltatás (gyógyszertár, ügyvéd, posta, takarékszövetkezet, bankautomata stb.) igénybe vehető. A község közműrendszere teljes (gáz-, ivóvíz-, közüzemi csatorna-, digitális telefon-, kábeltévé-hálózat, szélessávú internet, kommunális hulladékszállítás). Helyben gyakorolhatják vallásukat a katolikusok, reformátusok, evangélikusok és a pünkösdi gyülekezet tagjai is.
A 10 km-re fekvő kistérségi központban, Dabason található a szakorvosi rendelőintézet, az okmányiroda, a földhivatal, a bíróság, a rendőrség, több bank és hipermarket, valamint a Dabasi strand, a DDS sportcsarnok, a Rétesház és a Kézművesház is. A szomszédos kisváros tájvédelmi központjának kulturális értékei közé tartozik a 13. századi műemlékbazilika, a 18. századi kopjafás temető, az öreghegyi pincesor és a tájház, s 30 km-en belül a ceglédi termálfürdő, a bowling és fallabdázási, teniszezési lehetőségek, valamint a főváros teljes kínálata elérhető. A falut kellemes kirándulóhelyek övezik. Inárcs területén fekszik az Ócsai Tájvédelmi Körzet területének harmada: a Rókás-mocsár, a Nagyturján és a Mádencia-erdő egy része. Könnyen elérhetők az autópálya keleti oldalán Csévharaszt védett területei (ősborókás, Gyöngyvirágos tölgyes, Gyertyános, Szürke nyár és Szomorűfűz), a szigorú védelmet élvező Dabasi turjános, valamint a pusztavacsi Országközpont. Lovagolni, úszni, táncolni, zenét tanulni, színjátszani, rajzolni és citerázni helyben is lehet. Inárcs kedvező lehetőséget kínál a befektetőknek is. Az autópálya mentén számos terület alkalmas ipari parkok, logisztikai központok és feldolgozóüzemek alapítására, a határ más részén pedig lakóparkok létesíthetők.
Inárcs rendezett, biztonságos falu. Saját és közvetlen környékének lehetőségeivel élhető, emberi közeget kínál lakosainak és a vállalkozóknak, egyúttal a 21. század követelményeinek és elvárásainak is megfelel.

vissza...


Inárcs története

Inárcs a térség egyik legújabb, mégis legnagyobb történelmi múltra visszatekintő települése. Határában a középső bronzkortól kezdve számos régészeti kultúra népe megtelepedett. A helynév - személynévi áttétellel - egy magyarok körében is használatos, 'előkelő származású ember' jelentésű ótörök szóból származik. Először 1263-ban jelent meg a (kivételesen gazdag) középkori forrásokban Inarch alakban.
Első ismert lakói Fehérvár tatárjárás idején elszegényedett várjobbágyai voltak, akik mentességet kaptak szolgáltatásaik - a várispán szállásáról való gondoskodás - teljesítése alól, majd bekerültek Pest megye renddé szerveződő köznemesei közé. Inárcs az Anjou-korban már 30-40 kisnemes és néhány szolgálócsalád által lakott kuriális faluként jelenik meg az oklevelekben.
Szent György-templomára 1332-től van adat. E térségben feltűnően nagy, több mint 20 méter hosszú épületének alapfal-maradványait 2000-ben Tari Edit tárta fel. A leletmentő ásatás szerint a többször elpusztult s a hívek által újjáépített templom legrégibb, kváderkövekkel és sírleletekkel meghatározható román periódusa 11-12. századból való. E periódus sírjai közül egy különleges lelet is előkerült. Nevezetesen az a rézből készült papi mellkereszt-töredék, melyre görög betűkkel a "Szent György bűntelen" feliratot karcolták, középen pedig a szent áldást osztó alakját ábrázolták.
A Hunyadiak korában több mint 50 család által lakott faluban a plébános már világi képzettségű tanítót alkalmazott. Plébániai iskolájában 1450 előtt Szerémi János deák oktatta a gyerekeket, aki később a budai vár kápolnája mellett működő iskola tanítójaként szerzett hírnevet. A 15. század derekán az inárcsi kisnemesség zöme már csak néhány nemesi és jobbágytelken gazdálkodott; a módosabbak viszont a káptalani iskolákban, sőt a krakkói és a bécsi egyetemen taníttatták gyermekeiket. E világi képzettségű tanult köznemesi réteg néhány kiemelkedő tagja a főúri vagy udvari familiárisok és a vármegye szolgabírái között öregbítette a maga és faluja hírnevét.
A lakosság szerencsésen átvészelte a török uralom első felét. Továbbra is főleg gabonát és zöldségféléket termesztett, juh- és marhatartással foglalkozott, s saját szükségleteire szőlője is volt. Inárcs az Ócsától délre fekvő falvakkal együtt a 15 éves háború idején pusztult el. Lakói a felvidéki végvárakba és a közeli mezővárosokba menekültek, egykori földjüket pedig legelőbérletként hasznosították.
Közülük a Nagykőrösre menekült Inárcsi Farkas családnak volt kitüntetett szerepe, melynek tagjai a távolra menekült rokonok földjeit is magukhoz váltották. Jogaik alátámasztása céljából közel száz 13-17. századi oklevelet gyűjtöttek össze, ennek köszönhetjük Pest megye egyetlen viszonylag teljes Mohács előtti századokból megmaradt családi levéltárát. Mivel a szatmári béke után a régi és új birtokosok - a Farkas, a Beleznay és a gr. Keglevich család - egyike sem telepített jobbágyokat a pusztára, a határ külterjes használata a kiegyezés koráig maradt jellemző. Gyér népessége ezért újabb évszádokon át stagnált, s mint "népes pusztát" Inárcsot az 1780-as években úrbéres községgé szervezett szomszédos Kakucshoz csatolták.

Inárcsot 1896 körül két nagybirtokos - elsősorban Tolnay Lajos, másrészt a Rötzer család - indította el a fejlődés útján, akiknek birtok- és településszervező munkáját később fél tucat középbirtokos folytatta. Az így kiépülő szőlő- és bortermelő gazdaságok munkaerőigénye sorozatos betelepülési hullámokat idézett elő. Törekvéseik eredményeként Inárcs külterületi pusztából 1945 után önálló községgé alakult, népessége pedig ismét megduplázódott. Az 1980-as évek derekától a régi lakóházak helyén modern villanegyedek épültek, a rendszerváltozás után pedig az elmaradott infrastruktúrát is rohamos ütemű urbanizálódás váltotta fel. Korszerű intézményhálózat, két-két templom és imaház, digitális telefonrendszer, vezetékes gáz-, ivóvíz- és csatornahálózat épült, majd kezdetét vette az úthálózat rekonstrukciójának előkészítése is.
A község nyolcszáz éves történetét áttekintve arra a következtetésre jutunk, hogy fejlődését a főváros közelsége mellett főleg a közlekedési viszonyok határozták meg. A középkorban a mai öregországút nyomvonalán haladó "Szegedre vezető nagy út" bírt fontossággal. Újratelepülésében az 1889. július 8-án forgalomba helyezett Budapest-Kecskemét vasút játszotta a főszerepet. Legújabb kori "reneszánszához" az M5-ös autópálya járult hozzá, melyhez a község saját erőből épített csatlakozó utat, hogy aztán az itteni buszjáratok félórás közelségbe hozzák a fővárost.

INÁRCS KÖZSÉGRőL SZÓLÓ AJÁNLOTT IRODALOM

1. Helytörténet

Inárcs története I-II. kötet (871 old.) Inárcs, 1995.
Czagányi László: I. k. 1-38. földrajzi, 83-451 old. és II. k. 1-420 old. helytörténeti,
Kulcsár Gabriella: I. k. 39-82. old. régészeti tanulmánya

2. Intézmények

Az Inárcsi Tolnay Lajos Általános Iskola centenáriumi évkönyve 1897-1997.
(199. old.) Inárcs, 1997. Szerk. Czagányi László
A száztíz éves Tolnay Lajos Általános Iskola évkönyve 1997-2007.
(158 old.) Inárcs, 2008. Szerk. Czagányi László - Kiss Lászlóné

Ötvenéves a Zrumeczky Dezső Művelődési Ház és Könyvtár
(28 old.) Inárcs, 2003. Szerk. Czagányi László - Golda Andrea

Egy évezred viharában. Az inárcsi római katolikus közösség történelmi előzményei, múltja és jelene
(186 old.) Inárcs, 2008. Szerk. Czagányi László

3. Idegenforgalmi kiadványok

Inárcsi séták térben és időben 1. (16 old.) I-II. kiadás, Inárcs, 2005. Szerk. Czagányi László
Inárcsi séták 2. A Szent György-templom emlékparkja (28 old.) Inárcs, 2006. Szerk. Czagányi László
Inárcsi séták térben és időben 3. Amit községünkről tudni érdemes (40 old.) Inárcs, 2009. Szerk. Czagányi László

vissza...


Inárcs község 1992-es címere
A Czagányi László tervei alapján készült községcímert a Heraldikai Művészeti Stúdió véleményezte, és a 6/1992. (XI. 11.) sz. önkormányzati rendelettel 1992. június 20-án lépett hatályba

vissza...


© 2008 Inárcs Nagyközség Önkormányzata 2365 Inárcs, Rákóczi u. 4. Telefon: (29) 370-021, Fax: (29) 370-369, e-mail: titkarsag@inarcs.hu
utolsó frissítés: 2009-08-20